Az 1963-ban első ízben megszervezett Magyar Tánczenei Hangversenyen megosztott első helyezést nyert Aradszky László ezzel a darabbal. Hogy mit is jelentett a vasfüggöny mögé bezárt magyar fiataloknak ez a dal, arról árulkodik az a tény, hogy teltházas koncertjei több ezres tömegeket mozgattak meg és a kommunista hatalom nem volt képes csillapítani a fiatalok lelkesedését. Nyugaton a Beatles és Elvis Presley kergette őrületbe a lázongó fiatalokat, a kor Magyarországán, pedig Aradszky László, Katona Klári, Koós János vagy az Omega zenéjére tombolta ki magát a "megátalkodott pimasz kommunista ífjuság"(ahogyan Kádár János nevezte őket).
A magyar könnyűzene előzményei közé tartozik az, hogy a két világégés között igen gazdag társadalmi élet pezsgett a korabeli Magyarországon. Ez volt Kabos Gyuláék, Karády Katalinék és a számtalan ismert és ismeretlen zeneszerző fénykora. Ez teremtette meg a későbbi, bár a rendszer által igen korlátozott modern magyar könnyűzene alapjait. És akkoriban nem volt nagy eltérés az amerikai Andrews Sisters vagy éppen Karády Katalin között. Csak egyszerű menedzsment kérdése volt, hogy a korabeli Amerika olyan világsztárokat dobott be a zenei világ Pantheonjába mint Frank Sinatra vagy Bing Crosby... mig a vasfüggöny ugyanezt a lehetőséget nem adta meg Kabos Gyulának, Kiss Manyinak vagy Karády Katalinnak.
